Ősz van, ilyenkor sok betegem érkezik kicsit kipirult orral, szörtyögő hangokat kiadva légzés címén. A kérdésemre, hogy mi a probléma, csak lazán nyugtázzák: ja, semmi, csak megfáztam. A legtöbb ember, akinek feltettem a kérdést, hogy mi is az a megfázás, nem tudta a választ.

Már tisztáztuk a megfázás kialakulásának okait, megnéztük, mi okozza a torokfájást az orrdugulást és a fülfájást, most pedig utánajárunk, hogy mi okozza a megfázás többi tünetét.

Tüsszögés, orrfolyás

A megfázásos tünetek közül sok esetben az elsők között jelenik meg a tüsszögés. Ilyenkor még nem jelenik meg a szubjektív rossz közérzet, és még orrdugulás sincs (vagyis nincs még nyálkahártya-gyulladás, ahogy azt már megnéztük a múltkor).

A szervezet a felső légutainak védelmére kitalálta a tüsszentést, ami egyszeri légvétellel hirtelen messzire lövi ki a vírusokat (vagy épp az oda nem illő anyagokat), természetesen azzal a nyálkával együtt, amibe a vírusok beleragadtak… Szóval amikor a megfázás kezdetén tüsszögünk, akkor a testünk igyekszik megszabadulni a behatolóktól. Ezzel együtt azonban a boldog, életképes vírusok egy kis szmötyiben pont túlélik a nagy sebességű repülést, és ha egy másik gazdatest megfelelő részén landolnak, akkor őt is megbetegíthetik – és már vissza is kanyarodtunk az első részben foglaltakhoz: a cseppfertőzéshez…

Amikor a vírusok egy kicsit elszaporodnak az orr-nyálkahártyán, a szervezet igyekszik nagyon gyorsan megszabadulni tőlük. Egy nyálkával ellátott területen ennek legegyszerűbb módja az, hogy legyen nagy áradás és az majd elmossa a behatolókat. Mi sem egyszerűbb: rengeteg folyadékot kell a nyálkához keverni, hogy az elkezdjen távozni kifelé. Igen, ez lesz a vizes orrfolyás a megfázás kezdeti tünetei között. Ilyenkor szó szerint csöpög az orrunk és nem tudunk meglenni zsebkendő nélkül.

A betegség előrehaladtával, amikor túlesünk az orr-nyálkahártya gyulladáson (azaz az orrduguláson), akkor utána is megnő az orrváladék mennyisége, ez viszont már sűrű lesz, néha áttetsző, de sokszor sárgás színű. A sárga váladék gyakorlatilag halott vírusokból, az általuk elpusztított sejtjeinkből és a vírusokat meggyilkolászó, hősi halált halt immunsejtekből áll.

A szervezetünk munkája itt is tettenérhető: az immunrendszerünk sejtjei igyekeznek elszeparálni a fertőzött részeket a szervezet többi, még egészséges részétől. Ezért van az, hogy úgy igyekszik megszabadulni a vírusoktól, hogy azok kifelé tűnjenek el a testből, nem pedig az a fő technika, hogy jönnek a fehérvérsejtek, megeszik a vírusokat és elúszkálnak velük a vérárammal mondjuk az emésztőrendszerig. A vírusok a szervezet számára idegen, azaz mérgező anyagok, és így nem opció, hogy biohazard jelzésű szállító egységek rohangáljanak a vérünkben úgy, hogy ki tudja hol bukkanak fel (vagy kötnek ki), mikor és hol robbannak fel – ezt a fordulatot már tényleg meghagyjuk az akciófilmek számára.

 

Köhögés

Gyakran előfordul – főleg akkor, ha valakinek kivették a manduláit, – hogy a vírusfertőzés lehúzódik a légcsőre illetve a hörgőkre. A légcső és a hörgők porszívócsőhöz hasonlító szerkezettel bírnak, porcos gyűrűkből álló vázuk van, belül pedig ugyanúgy nyálkahártya borítja őket. Ezekben is képes lezajlani a gyulladás, aminek a kezdeti szakasza hasonlóképpen működik, mint az orrban, vagyis a nyálkahártya igyekszik megszabadulni a bejutott vírusoktól minél hamarabb. Kialakul az ingerköhögés. Csak köhögsz, köhögsz, rohamokban és nem bírod abbahagyni. Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy a lehető legtöbb vírust kilődd a légutaidból. Ha ez nem jön össze, jön a gyulladás.

A gyulladás lezajlása után is újrakezdődik a köhögés, amit orvosi nyelven úgy mondanak szépen, hogy produktív köhögés. Ez pedig azt jelenti, hogy igen, ennek a köhögésnek már lesz “terméke”. Ugyanis a nyálkahártyában elhalálozott vírusok, hámsejtek és fehérvérsejtek hasonló cuccot fognak alkotni, mint az orrjáratokban, és ennek is ki kell ürülnie.

Hőemelkedés

Az emberi test sejtjei és molekulái úgy vannak megalkotva – mint minden melegvérűé -, hogy egy adott hőmérséklet tartományban működjenek optimálisan. Éppen ezért az agyunkban van egy hőszabályozó központ, ami kb ugyanúgy működik, mint bármelyik fűtésrendszerhez tartozó termosztát: be van állítva egy állandó hőmérséklet, és ha attól eltérés keletkezik, akkor a fűtés mennyiségét hozzá állítja.

Eddig már végigvettük, hogy a kórokozókat igyekszik a szervezet leszeparálni a többi, még működő részétől és ezt úgy tudja megtenni, ha nem engedi be a behatolókat a véráramba. Ha nincs megfelelő mennyiségű vagy minőségű haderő, ami ezt megakadályozhatja, akkor a még élő vagy a szétesett vírusok be tudnak jutni a keringésbe. Ha egyszer beszabadulnak a sztrádára, akárhova mehetnek. Ez nem túl jó hír a szervezetnek, ilyenkor egy eszköze marad: a főzés. A vírusok vérbe jutása jelzésként szolgál az agynak, hogy csavarjuk fel a termosztátot. Ez a rhinovírusok esetében nem túl magas hőmérséklet, 38 C fok alatti, ezért beszélünk csak hőemelkedésről. Ilyenkor az történik, hogy a szervezet elkezd felmelegedni és a magasabb hőmérsékletben kezdenek megfőni a bejutott vírusok. Okosan kalibrál a test, nem tekergetheti ész nélkül a gombot felfelé, mert rengeteg fehérjemolekulánk van, ami a magasabb hőmérséklet hatására éppen úgy csapódik ki, mint a tojás a serpenyőben, ami rengeteg használhatatlan, eltakarítandó anyagot jelenthet az immunrendszer számára. Szóval éppen csak egy kicsit emeli a hőmérsékletet, ami kivégzi a véráramban keringő vírusokat – de jó pár fehérje molekulánkat is. Kényes az egyensúly, de higgyük el, nagyon pontosan vagyunk összerakva.

A hőemelkedés után ezért fáj nagyjából mindenünk és vagyunk legyengülve: a szervezetünkben több helyen is sejthalálozások történnek, amiket az immunsejteknek kell eltakarítgatnia.

Ezekből már látszik, hogy a megfázásunk tünetei valójában az immunrendszerünk munkái. Okkal történnek, mindnek megvan a maga funkciója még akkor is, ha szubjektíve kellemetlenek és igyekszünk megszabadulni az összestől.

Legközelebb megnézzük, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy segítsük a szervezetünk munkáját ebben a harcban.