Ősz van, ilyenkor sok betegem érkezik kicsit kipirult orral, szörtyögő hangokat kiadva légzés címén. A kérdésemre, hogy mi a probléma, csak lazán nyugtázzák: ja, semmi, csak megfáztam.
A legtöbb ember, akinek feltettem a kérdést, hogy mi is az a megfázás, nem tudta a választ. Ezt a legutóbb már letisztáztuk, most megnézzük, milyen tünetei vannak a megfázásnak és mi okozza a tüneteket valójában?

A tünetek nagy részének a kulcsa a gyulladás. De mi is az a gyulladás és hogyan alakul ki a vírusfertőzés esetében?

Sokasodnak a vírusok

Megfázásnál olyan területek érintettek – lévén rhino, azaz “orr” vírusok okozzák – amelyek értelemszerűen a légutaink környékén vannak és nyálkahártyával borítottak.

Ha a vírusoknak minden kedvez (megfelelő számú bejutott példány, bármilyen okból meggyengült helyi immunállapot), szaporodni kezdenek. Ez nem egy romantikus mozi, mert a vírusoknál ez nem úgy megy, hogy a fiú vírus meglát a gégefedőn egy gyönyörű lányvírust, majd heves udvarlásba kezd, virágot hoz és így tovább, nem. A vírusok szaporodása felettébb prózai: bejutnak egy sejtbe és ráveszik, hogy a sejt a saját tápanyagait felhasználva lemásolja őket óriási létszámban egészen addig, míg a sejt kifárad és kimúlik. A sok frissen másolt vírusgyerek pedig kiszabadul a halott sejtből és ahelyett, hogy oviba menne, mindegyik egy újabb szerencsétlen sorsú sejtet vesz célba, amibe bejut és már másoltatja is magát. Ettől vírus a vírus: saját maga életképtelen, hiszen egyedül nem szaporodóképes, szüksége van egy sejtmaggal rendelkező gazdasejtre ahhoz, hogy több legyen belőle.

Mi történik a rhinovírusok szaporodása esetén?

A nyálkahártyán ill. a környező erekben levő fehérvérsejtek mint rendfenntartó erők, azonnal érzékelik, hogy idegen behatolás történt a szervezetbe. Vannak hősies működésű, nem túl okos fehérvérsejtek, amik azonnal nekimennek a vírusoknak és a vírussal fertőzött sejteknek és elkezdik őket megzabálni, eközben maguk is viszonylag gyorsan elhaláloznak. És vannak egészen okos fehérvérsejtek felderítő funkcióval, amik mintát vesznek a vírusból és berohannak vele a kerületi nyirokcsomóba, ahol leadják a vírus körözési fotóját (kódját). Ha a szervezet már találkozott az adott gaztevővel, akkor tud gyártani célzottan ellene dolgozó taktikai egységet speciális fehérvérsejtekből. (Ez viszont már kész akciófilm, nem? Pedig csak egy torokgyulladásról van szó.)

Az idegen behatolók megjelenésekor a helyszínen rengeteg jelzőmolekula termelődik. A megtámadott sejtek melletti sejtek leadják az általános riadójelzést az immunsejteknek, hogy baj van a szomszédban. A kiérkező vagy arra járó immunsejtek is termelnek jelzőmolekulákat, amik arra jók, hogy riasszák az egész rendszert, és még több immunsejtet hívjanak a helyszínre. Ezek a molekulák a citokinek és prosztaglandinok.

A test válasza

A szervezetünk zseniálisabban működik, mint tömegkatasztrófa esetén egy város, ugyanis képes arra, hogy ha dugó van, akkor is oda tudjanak érkezni a segédkező egységek: kitágítja a sztrádát, és rögtön elfér mindenki. A citokinek hatására ugyanis kitágulnak a környéken az erek, és ez lehetővé teszi azt, hogy rengeteg immunsejt érkezzen egyszerre – kevésbé okos “verőlegyények” és “felderítő egységek” is – és rögtön lesz hely arra, hogy mindenki optimálisan végezhesse a munkáját.

Ha kizoomolunk az akciófilmünkből, akkor a helyi értágulást és az azzal járó duzzanatot, illetve a jelző molekulák jelenlétét fogjuk megélni gyulladásként, ami bizony fáj, be is pirosodik, melegebb is lesz és normális funkcióját nem tudja ellátni. Ez a folyamat leggyakrabban a torkunkban kezdődik a hátsó garatfalon vagy a manduláknál.
Szóval amíg fáj, addig sejtszinten konkrétan háború dúl.

Mikor ilyen állapotban kaparó torokkal állunk sorban az orvosnál, könyörgünk valami gyógyszerért és bosszankodunk a tüneteinken, akkor a torkunkban levő immunsejtjeink éppen próbálják a behatolókat felszámolni és önfeláldozó harcot vívnak annak érdekében, hogy a vírusok nehogy bejussanak a véráramba még nagyobb károkat okozva a testünkben.
Amikor a torkunk vagy a manduláink fájnak, esetleg a beduzzadt orrnyálkahártyánk miatt levegőt sem kapunk vagy épp a fülünkben van feszítő, hasogató fájdalom a megfázás kezdetén, akkor a sejtjeink szintjén ez a folyamat játszódik le éppen.

Így a megfázásos tünetek közül most már tudjuk, hogy mitől fáj a torkunk, mitől dugul az orrunk és mitől fájhat a fülünk. Vannak természetesen további tünetek is (tüsszögés, köhögés, hőemelkedés), legközelebb azokat vizsgáljuk meg.