A szervezetünk folyamatosan információkkal bombázza az agyunkat a saját állapotáról: mire van szüksége, abból mennyire, és hogy miből van esetleg többlet. Ezek az információk az energiabevitel mennyiségére, minőségére (táplálék) és az energia leadásra (mozgás) is vonatkoznak. Az agyunk egyik funkciója, hogy kapcsolatot teremtsen, és mint ilyen, igyekszik nem csak a külvilággal, hanem a mentális részünkkel is felvenni a kapcsolatot. Felveszi az ingereket a testből és próbálja továbbítani azokat felénk, hogy annak megfelelően járjunk el.

Az agy a test része, tehát az ő érdeke is a test optimális túlélése, ezért mindent meg is tesz a legjobb tudása szerint. Ha azonban képtelenek vagyunk dekódolni azt az információt, hogy mondjuk x gramm kalciumra van szükségünk – és az agyunk valószínűleg nem is grammokban mér –, ezért úgy kommunikál velünk, mint a gondozók a gorillákkal: képekkel és különféle más jelzésekkel. (Igazából a gorillák egy kicsit jobban állnak az emberekkel való beszélgetéssel, mint mi a saját agyunkkal való kommunikációval – erről kicsit később.)